Ha az ember egyedül utazik, a számtalan magányosan eltöltött óra mellett kiváló lehetősége van arra, hogy betekintést nyerjen a világ hajléktalanjainak, a viselkedészavaros hippiknek és a különböző pszichopatáknak az életébe, szokásaiba és lelkivilágába. Sőt, ha némi szerencséje van, akkor teljesen normális embereket is megismerhet, így a tapasztalatok gyűjtése mellett még élvezheti is az utastársaival eltöltött időt.

Ezeknek a 2-3 napig tartó kapcsolatoknak a csúcsa pedig az, amikor nem unja magát halálra az ember, ha századszorra is meghallgatja, hogy egy számára érdektelen ember hol töltötte az elmúlt pár hónapját és hol fogja tölteni a következő pár hónapját, hanem ha egy valamilyen szempontból érdekes embert vagy sorsot ismer meg. Szerencsére ilyenekből is van annyi, amennyi elmebetegből, most következzen néhány példa.

Amina

A legegzotikusabb ismerős a portugál-jemeni anyától, indonéz-jemeni apától, Indonéziában született, de a magát ausztrálnak valló, Melbourne-i Amina volt. A 25 éves Amina magasan a legostobább csaj volt, akit valaha kedveltem, de hát ki tudna rossz szemmel nézni egy olyan 160 centis apróságra, aki betépve fél órás monológot tart arról könnyes szemekkel, hogy mennyire sajnálja azt a spanyoltanárnőt, akinél összesen egy órát tanult, de nem akar visszamenni hozzá?

Az utazó lányok mezőnyéhez képest kiemelkedően jól kinéző Aminával elég sokat épültem. Aminát még heteróként ismertem meg, aztán egy nap, amikor a folyamatosan pörgő csaj szokatlanul komor volt, kiderült, hogy belezúgott a hostelből előző este lelépő békaszemű, malacfejű lányba. Az egyoldalú szerelem melletti legerősebb érve az volt Aminának, hogy ugyanazokat a ruhákat szerette, mint a békaszemű, malacfejű lány.

Amina 15 gramm fűvel érkezett meg a hostelbe, végigpróbálta Latin-Amerika egzotikus kábítószereit és hajnali 2-kor is képes volt felkelteni, csak azért, hogy basszunk be. Mindezek fényében nagyon megnéztem volna a hithű muszlim Aminát, miközben elzarándokol Mekkába, amit már kétszer is megcsinált.

Agustin

A legnyomasztóbb útja minden bizonnyal a David Guetta-fejű argentin Agustinnak lehetett. A 20 éves Agustin 11 másik haverjával indult útnak Buenos Airesből, aztán a bolíviai Sucréba már csak egyedül jutott el, pontosabban az útközben felszedett két csajjal. A láncdohányos Agustin második kérdése az volt hozzám, hogy lenne-e kedvem este velük speedezni, és ennek a direktségén eléggé meglepődtem, aztán kiderült, hogy Argentínában a vodka-Red Bullt hívják így.

Amikor pár nappal később egy piázás közben éppen arról hakniztam neki, hogy hogyan kerültem egy olyan egyedül élő argentin buzi erdőszéli házába este 10-kor, aki úgy készült az estére, hogy mindketten azok vagyunk, azzal egy elég kemény kitárulkozást indítottam meg. Augustin elkezdett pofázni, először arról, hogy egy ismerős ismerőse meleg, aztán arról, hogy az unokatestvére meleg, aztán fél óra után eljutottunk odáig, hogy tulajdonképpen ő is az.

A viszonylag friss felfedezéséről karácsonykor akart comingoutolni a családjának, de mivel nem talált megfelelő időpontot, inkább csak a legpletykásabb testvérének mondta el, aztán lelépett otthonról. Január közepén találkoztunk, Agustin már hetek óta úgy utazott, hogy nem tudta, megtudták-e már a szülei, abban viszont biztos volt, hogy a konzervatív anyja nem fogja ezt elfogadni, és így az is világosság vált, hogy miért maradt egyedül a crew-jából. Amúgy kurva jóarc volt, és számomra ismét bebizonyosodott, hogy a melegek a nemi beállítottság zsidói, szociális intelligenciában verhetetlenek.

Darius

Minél nagyobb jólét van egy országban, jellemzően annál fiatalabban indulnak világot látni az állampolgárai. A skandinávok és az ausztrálok már 18-19 évesen elmennek egy hosszú távú útra, a németek és franciák 20-22 körül kezdik, míg az a kevés kelet-európai, akivel találkoztam, jobb esetben is a 30 felé kacsingatott.

Emiatt volt érdekes találkozni a 28 éves, jamaicai származású Dariussal, aki egy dél-londoni gettóban volt fitneszedző. Darius elég jól beárazta, hogy hol a helye a Gaucsó Gyík-féle világhierarchia-indexben egy 27 éves felső-középosztálybeli budapestinek, ugyanis az utazási körülményeinket tekintve talán ő hasonlított rám leginkább a megismert turisták közül. És ez még úgy is igaz, hogy amikor telefonon mesélt az anyjának a Machu Picchuról, akkor nagyon az elejéről kellett kezdenie.

Darius egyfajta misszióként fogta del az útját, hogy ezzel mutasson példát lakónegyedében élő, bűnözésből szerzett pénzét drogozásra költő fiatalságának, ahonnan London határán túlra is kevesen jutnak el. A nyári londoni zavarságok egyik epicentruma pont a lakóhelyénél volt, és akkor egy hajszál választotta el attól, hogy hazamenjen a családja miatt. A bűnözés végül Peruban érte utol, de végül szerencsésen megúszott egy rablási kísérletet, amivel rögtön a cuzcói helyi lap címlapjára került.

Derek és Yumiko

Ha valami bizarr volt, akkor az a Washington DC-i feka és a japán Yumiko párosa volt. Derek 10 évig élt Tokióban, ahol a szintén fizikus Yumikóval egy kutatóintézetben dolgoztak. Aztán a tavalyi fukusimai atomkatasztrófa teljesen megváltoztatta az életüket.

A 30-as éveiket taposó Dereck és Yumiko meggyőződéssel állították, hogy a japán kormány konzekvensen hazudott a sugárveszélyről, és szerintük a sugárzás továbbra sem szűnt meg. A fizikához annyira értek, hogy ha feldobok valamit, akkor arról viszonylag határozottan meg tudom mondani, hogy le is fog esni, és velem azt is el lehetne hitetni, hogy ha valaki egy budi mellett fogan, akkor a gyereknek wc-csésze-alakú feje lesz. Mivel egyrészt Derek és Yumiko is fizikus volt, másrészt kevés olyan emberrel találkoztam korábban, akik annyira normálisak és tájékozottak lettek volna, mint ők, harmadrészt annyira eltökéltek voltak, hogy míg Derek a tíz éve épített karrierjét hagyta ott, addig Yumiko a családját és a hazáját, ezért én sem tartottam kizártnak, hogy igazuk lehet.

Ami pedig nagyon bizarrá tette a kapcsolatukat az az, hogy úgy utaznak együtt gyakorlatilag Fukusima óta, hogy nem alkotnak egy párt, és már hónapok óta azt tervezik, hogy vesznek valahol egy földet az isten háta mögött Dél-Amerikában, és mezőgazdasággal fognak foglalkozni. Valószínűleg életem végéig mosolyt fog csalni az arcomra, ha elképzelem, ahogy ez a törékeny japán lány és ez a szegény ember Eddie Murphy-je valahol a dél-amerikai vadonban kapálják az eperföldjüket.

Lucas

A legmenőbb celebritás minden bizonnyal a New Yorkban élő berlini zenész, Lucas volt. Bár egyikben sem alaptag, a 21 éves Lucas a Noah and the Whale-ben, a Yeasayerben és a Bright Eyes-ban is játszik. Lucas a négy hónapos tripje nagy részét Közép-Amerikában töltötte, és csak nagyon rövid idő választotta el attól, hogy ne legyen aközött a 14 civil között, akiket ugyanazon a buszvonalon nyírtak ki a mexikói drogháború egyik lábjegyzeteként, amelyen ő is utazott rövid idővel korábban.

Nicaraguában már nem volt ilyen szerencsés, mert amikor egy busz tetején utazott, ellopták a táskáját, benne egy csomó zenetervével és olyan felvételekkel, amiket az útja során rögzített, így jelentősen csökkentve annak az esélyét, hogy egy New York-i indie rock együttes zenéjében nicaraguai népi dallamokat hallgathasson az emberiség. Bár volt egy pár olyan köcsögsége, ami a művész embert jellemzi, mint például a mainstream dolgok vagy a magukat szétbaszó turisták megvetése, de amúgy semmi gond nem volt vele.