Az első találkozásom a latin zenével talán még a Juventus rádióban meghallott, szép emlékű Samba de Janeiro volt. Bár jó néhány évvel ezelőtt Magyarországon a latin zenét nagyjából a Macarena és a Ketchup song jelentette, mára jelentősen megváltozott a helyzet, és egyre gyakrabban találkozhatunk latin előadókkal. Következzen egy teljesen szubjektív válogatás Dél-Amerikából, amibe olyan számok kerültek, amiket a legtöbbször hallottam itt, vagy amit a legtöbben ajánlottak a helyiek közül.
Mindig is azok az énekesek voltak a kedvenceim, akik a 'no' szó bármilyen szituációban való kimondása közben rázzák a mutatóujjukat, a dominikai származású, New York-ban született Prince Royce-nál ráadásul kevesen tettek többet azért, hogy a pinapajesz és a pinabajusz összeforrjon az érzelmes férfi ideálképével. Royce annyira nem bír érzelmeivel, hogy még egy iskolaöltöző is azt hozza ki belőle, hogy felhajtott gallérral és svájcisapkában indít támadást a szerelemért, miközben dalszövegében olyan platóni magasságokat boncolgat, mely szerint 'ő sem tökéletes' vagy a 'szerelem a lélekben él'.
A klip olyan jelenségeket is tökéletesen ábrázol, mint a szappanoperalelkű szerelmes férfi állandó magánya vagy a szerelmi bánatán egy párna magához ölelésévvel tompító szomorú lány. És persze Royce nem eredménytelenül fogdossa olyan sokszor a szívét, és nem hatás nélkül sétál végig lassítva az öltözőben. Érzelmi cunamiját még egy ismeretlen férfi sem tudja megakadályozni, és az sem, hogy a szomorú lány egy pillanatra elbizonytalanodik. A klip csúcspontja, ahogy a lány arca megváltozik, amikor meglátja Royce kezében a nyakláncot.
A ritmus, amelyet - bármit is csinálsz - legalább ötször meghallod egy nap, ha Argentínában vagy Chilében vagy, de nem csak ennek, hanem megszámlálhatatlan másik számnak is ez a nehezen felejthető zakatolás az alapja. Ha Prince Royce Buenos Aires valamelyik szegénynegyedében született volna, jó eséllyel találhatta volna magát a Los Wachiturrosban, amelyhez vélhetően a sajátos öltözködés és a sajátos tánc mellett még az óriási fül birtoklása is alapfeltétel volt.
Dél-Amerika piacait, bevásárlóközpontjait, olcsó éttermeit és mobiltelefon-csengőhangjait jelen pillanatban kétségtelenül a brazil Michel Teló Ai Se Eu Te Pego című száma uralja. Az ügyetlenül mozgó, flanelinges fiú minden bizonnyal elég sok csajon gyakorolhatta a szám kultikussá váló táncát, amelyet a célközönség két emblematikus alakja, Cristiano Ronaldo és Neymar is lájkolt.
A bolíviai Azul Azul
A
Mi másból is állhatna a latin újhullám, mint a szerelemről szóló dalszöveg reggeatonos és elektrós alapokkal való megfűszerezéséből. A három mexikói srácból álló 3Ball MTY tagjai a klip elején még nem sokban különböznek három olyan tetszőleges országból származó középiskolástól, akik 1 üveg Garrone Cherry elfogyasztása után rábukkannak egy dj-szettre, és elkezdenek hülyéskedni. A kipreparált állatfejek előtt táncoló csaj feltűnése után azonban már a klip is utoléri a zene a ritmusát, ez persze nem teszi könnyebbé az egésznek az értelmezését.
Szintén nagyon sokat lehet hallani macedón és libanoni felmenőkkel is bíró kolumbiai Shakira Antes del las seis című számát. Biztos véletlen, de érdekes, hogy míg Európában Shakira számomra a hempergő kurvát jelentette, itt könnyes szemmel és egy inkább Tóth Verával kompatibilis ruhadarabban énekel a műhópelyhek között.
Szerencsétlen latin ember sokat szenvedhet az olyan pojácák miatt, mint például a Puerto Rico-i Daddy Yankee, ugyanis jelentős szerepük lehet abban, hogy a fehér ember műmájer, suttyó, semmirekellő, magamutogató élősködőként tekint a latinóra.
Ráadásul elképzelni sem tudok borzalmasabb végkifejletet annál, amikor ez a latinos köcsögség keveredik az amerikai szórakoztatóipar mestersékélt szürrealizmusával. Daddy énekel háromszögben, labirintusban, dizájnszékben, cirkuláló fekete bogyók között, valamint csillagok, ejtőernyő és reflektorok előtt, közben különböző geometriai alakzatok repkednek, emellett robotok táncolnak halálfejek előtt, és persze a kurvát sem merték kihagyni a buliból.
Nincs kétség afelől, hogy Latin-Amerikában
És hát ki ne lenne egy olyan ember helyében, akinek alapból a király a beceneve, és aki zakóban és fehérnadrágban kedvére boxolhatja, kaszálhatja vagy éppen ujjazhatja a karibi levegőt, eplipsziához hasonló rengésekkel menőzhet a csajok előtt, legnagyobb problémái közé pedig olyan döntések tartoznak, hogy inkább a luxuskocsijában vagy a luxusjachtjában érezze magát istennek, vagy pedig melyik, nála 10 centivel magasabb házibombombázóját vigye ki a levegőre.
A végén pedig itt a Billboard latin album-listáját vezető dominikai/Puerto Rico-i származású amerikai Romeo Santos. Ahogy a kvázi amerikai gyarmatnak számító Puerto Rico-i énekesek vagy éppen Prince Royce esete is mutatja, úgy tűnik, az amerikai latino-kultúra egyre nagyobb befolyásra tesz szert az egész kontinensen. Az elmúlt években rengeteg olyan hírt lehetett hallani, mely szerint egyre fontosabb pozíciókat töltenek be a spanyolajkúak az amerikai politikában, úgy tűnik, a kultúra sem kivétel a hispánok nyomulása alól. Talán az első ilyen példa az volt erre, hogy Bush elkezdett spanyolul tanulni elnöksége idején, most pedig a nemrég még David Guetta dj-szettjét cipelő Usher állt be Romeo Santos mögé.
Utolsó kommentek