Gaucsó Gyík

Egy hónap telt el azóta, hogy Buenos Airesben felszálltam a gépemre, és elhagytam Dél-Amerikát, ahol olyan hat hónapot töltöttem el, ami a lehető legkülönbözőbb volt az addigi életemtől. Az, hogy újra itthon vagyok, egyben azt is jelenti, hogy ideje elkövetni a karakteröngyilkosságom első 50 százalékát.

Ha az ember egyedül utazik, a számtalan magányosan eltöltött óra mellett kiváló lehetősége van arra, hogy betekintést nyerjen a világ hajléktalanjainak, a viselkedészavaros hippiknek és a különböző pszichopatáknak az életébe, szokásaiba és lelkivilágába. Sőt, ha némi szerencséje van, akkor teljesen normális embereket is megismerhet, így a tapasztalatok gyűjtése mellett még élvezheti is az utastársaival eltöltött időt.

Az első találkozásom a latin zenével talán még a Juventus rádióban meghallott, szép emlékű Samba de Janeiro volt. Bár jó néhány évvel ezelőtt Magyarországon a latin zenét nagyjából a Macarena és a Ketchup song jelentette, mára jelentősen megváltozott a helyzet, és egyre gyakrabban találkozhatunk latin előadókkal. Következzen egy teljesen szubjektív válogatás Dél-Amerikából, amibe olyan számok kerültek, amiket a legtöbbször hallottam itt, vagy amit a legtöbben ajánlottak a helyiek közül.